Az egyik legdurvább ebben az Occupy Wall Streetből kinőtt We Are The 99% tumbliban, hogy az esetek 80%-ában vagy azt írják az emberek, hogy nincs munkájuk, mert nincs megfelelő végzettségük, vagy azt, hogy ugyan végeztek egyetemen (akár top eredménnyel top suliban), mégsincs munkájuk, viszont van 80-200 ezer dollár diákhitelük. És ők még a képzett, politikailag érdeklődő, minimális aktivitásra hajlandó értelmiségi-középosztálybeli réteg. Fyeah american dream…
ó hát helló, kösd ki a házból a kibaszott netet a tumblival együtt és irány a mekdonáldsz.
komolyra fordítva: ezek a történetek kb. annyira indítanak meg, mint amikor a “hitelkárosult” mesél a csilliós devizahitelről az aktívban/fókuszban, háttérben a plazmatévével/xboxszal és az épp zsírúj szifont nyomogató gyerekkel. egyszerűen nem vagyok képes hinni az ilyen szubjektív beszámolóknak, mert pont a 99% igenis valahol tehet róla, csak nem tud vagy nem akar beszélni az okról. és tényleg, vannak akik önhibájukon kívül vettek fel mondjuk gecisok hitelt, de maradva az amcsi példánál: aki diákhitelt vesz fel amerikában - mert szinte csak úgy lehet egyetemen tanulni ott - egy art schoolra és utána meg csodálkozik, hogy ott a kibaszott nagy hitel és sehova sem veszik fel az évszázad gazdasági válsága után az ne csodálkozzon.
Egyfelől tökre egyetértek veled. Másfelől gazdaságilag nem érdeklődő átlagamerikai jólétben élő emberek mennyiben hibásak azért, mert nem látták előre azt a válságot, amit úgy lehet a legrövidebben jellemezni, hogy a “szabályozás hiányosságai és a kapzsi elővigyázatlanság miatt átcsapott a szarhullám a palánkon” - és emiatt nem mentek nem art schoolba vagy egyáltalán csak hogy el mertek menni egyetemre?
(via edomr)
Anna Swihart submitted this to 